5+1 tipp, hogyan maxold ki a türelmedet

Így maxold ki a türelmed

“Mégis hogyan legyek türelmesebb?”

Mielőtt megörülnél, nem, én nem tartozom egyáltalán a türelmes emberek közé. Bár sokan úgy gondolják, hogy mivel a munkámat türelemmel végzem (maradjunk annyiban, hogy egy ügyfél se hallja milyen szépet tudok néha káromkodni, mikor befagy a gép szerkesztés közben) ettől függetlenül rosszul viselem a várakozást, tötyörgést, pepecsmelót – de mivel ezek mind részei az életünknek, ezért igen gyakran elhullajtok pár kiégett idegszálat és növesztek kötegesen újakat, tudod, mint ahogy a hüllők vedlenek időnként (csak ez nálam heti két alkalom)

És ez a nagy megoldás, vége. Oszd meg, ha…

Oké, csak viccelek.

Szóval mi a jó türelem titka?

Azért ezt a képet tettem be borítóképnek, mert itt pont egy ügyvédi iroda előtt várakoztam. Egész hamar, húsz percen belül sikerült bejutnom, de volt, hogy több, mint egy órát is eltöltöttem itt várakozással.

Anno szorongással és színtiszta méreggel öntött el, ha már majdnem félórát kellett várnom valahol. Ma pedig szépen tolerálok egy helyben ennyit, pedig ha én valamit utálok tényleg, az az, ha az időmet veszni érzem.

Ez változott, de csak mert áthelyeztem a fókuszpontot.

Azon kívül, hogy a türelem valakinek született képessége, van, hogy nagyon jól jön a türelmetlenség. Nagyon sok esetben várhatnánk a sült galambot kitárt állkapoccsal a mai napig, ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket még a maga idejében. (Kérdés, mit jelent a megfelelő idő mindenkinek)

A türelmi képességed kifejlesztése viszont LÉTFONTOSSÁGÚ.

Mivel ez egy tapasztalatra alapuló mini iránymutatás az olyan stresszelésre hajlamos emberkéknek, mint én, ezért nem fogok bullshitelni. Nem mindig tartom be a magam által állított szabályokat.

Viszont van 5 szempont, melyeket ha szem előtt tartok azután is, hogy visszatértem a valóságba a saját elmém legsötétebb bugyrából, jó eséllyel megnyugszom:

1. Tudod egyáltalán miért vagy türelmetlen?

Mennyire van értelme, jelentősége annak, ha haladni akarsz? Olyasmiért kell türelmesnek lenned, ami majd felgyorsít bármit is, netán a türelmetlenséged közelebb visz majd a megoldáshoz – arra, amire vársz?

A saját, összetett kérdéseidre ha lelkiismeretes, komplex választ állítasz össze akár egy hirtelen várakozó helyzetben, akár egy több hétig tartó procedúra közepén, teljesen eltereli a figyelmed a kialakult helyzet miatti frusztrációdról és az ok-okozat perspektívába kapcsolja át az agyad.

De ha összezavarodsz a magadnak feltett kérdésekre, akkor az meg azért jó, mert ha az okoz Neked nagyobb frusztrációt, mint a saját türelmetlenséged, akkor mindjárt kellemesebb lesz türelmetlenséged okát elviselni. Na, összezavartalak, vagy tiszta sor? 🙂

2. Ha elkap a “le akarom már tudni” feszült érzése, személyesítsd meg.

Kezdj el vele magadban beszélgetni. “Hé, szia, megint itt vagy? Miért vagy itt?” Teljesen abszurdnak és hülyének fogod érezni magad abban a pillanatban, de ami érdekes lesz, hogy mint kívülálló válaszolni is fogsz az “ő” nevében, minél jobban elmerülsz az elméddel való beszélgetésben. Olyan dolgok bukkanhatnak fel automatikus válaszként idegességed miértjeire, amik komolyan elgondolkodtathatnak.

“Én nem vagyok dilis, bocs” – reagálhatod ezt érthetően és persze, fontos leszögeznem, én sem vagyok az. A hangok is megmondták.

3. Emlékeztesd magad arra, amiért csinálod.

Leírva mindenképpen, mert akkor lesz egy képzelet, álom valódi cél, ha papírra veted és onnantól minden kemény munka a célhoz tartó lépcsőfokokká, részfeladataivá válnak. Addig, amíg nem tekintesz úgy az egészre, mint egy végrehajtandó tervre, addig könnyen feladhatod azt egy-egy teljesen jogos kiborulásodban – holott, csak az emlékeztetődre lett volna szükséged a folytatáshoz.

Ne hagyd elvészni az álmaidat egy kétségbeesett pillanat kedvéért. Akarod? Akkor van megoldás. Mindig.

4.  Beszéld ki!

Jó, ha belátod és felismered, hogy meg kell tudnod osztani, ha valami kapcsán türelmetlen vagy és a számításaid nem úgy jöttek be, ahogyan gondoltad korábban. Jó visszacsatolást fogsz kapni mind baráttól, mind családtagtól vagy munkatárstól, mennyire normális is ez és nem vagy hisztis. Csak ember.

Nem kell minden esetben részletekbe menően, elég ha felvázolod minek kapcsán vannak aggályaid, hogy megvalósul. Itt nyilván nem egy bolti sorban való várakozásról beszélek, hanem amikor beterveztél valamit jó előre és mikor eljön az idő, mégsem kerek valami.

5.  Írd le, miért vagy türelmetlen.

Kezdem én: forrófejű, konok, agresszív vagyok alap tulajdonságaimban, ez az, amit hoztam személyiségben. Mert a fejlődni akarásnak ez a velejárója. De nem szeretek várni azért sem, mert volt több olyan év az életemben, mikor non-stop várakozó üzemmódban voltam és szó szerint lebetegített. Azóta tudom, hasznos tud lenni, ha nem bírok megülni karba tett kézzel és felemelem a hangom magamért.

Sokat tudnék írni, de a lényeg: azzal, hogy igyekeztem megmagyarázni, logikusan kikövetkeztetni önámítás, saját hibáim elferdítése nélkül, de elfogadva magamat olyannak, amilyen vagyok, miért is türelmetlenkedem, áttesz egy olyan érzésbe, amivel eltudom fogadni az előttem álló bizonytalan napokat.

+1: a türelmetlenség = bizonytalanság önmagadban.

Minél inkább türelmetlenebb vagy, annál biztosabb, hogy nem hiszel magadban, a kompetenciádban. Ez lehet jogos és nem jogos is.

Jogos példa nyersen: tételezzük fel, hogy elromlott a laptopom, kikapcsol, nem lehet visszakapcsolni. Mit csinálok? Lefejelem a klaviatúrát üvöltve és verem az asztalt, hogy miért történt ez velem meg, most mit csináljak. Kénytelen kelletlen belátom, hogy szerelőre van szükségem és elviszem az eszközt hozzá. Ergo ez egy elismert kompetenciahiányból fakadó türelmetlenség.

Nem jogos példa nyersen: a fenti sztori folytatása, de itt nem hívom ki a szerelőt, hanem mert szorít egy határidő, én állok neki szerelni. Elrontom jobban a gépemet cserébe és mérgemben kihajítom az ablakon a szemközti ötemeletes betonfalára egyenesen.

Azaz, jogosan türelmetlenkedsz addig, amíg tudod, hogy mindent megteszel azért, hogy idővel jobb legyen minden. Nem baj ha félsz, meginogsz, sőt totál beszarsz valamitől, attól még tedd csak, amire képes vagy, nem fog kárba vészni. De a bizonytalanságod önmagadban nem jogos, ha nem próbálkozol, ha megtorpansz és nem teszteled magad a stressz kapuján átlépve. Az szimplán lustaság és később ezzel, a folytonos elkerüléssel kreálsz magadnak egy idővel teljesen elkerülhetetlen, mindennél hatalmasabb stresszhelyzetet, amivel egyáltalán nem fogsz tudni megbírkózni.

A türelmetlenség jó dolog. Tanít. Edz. Megerősít. Idővel Te állod őt és nem ő áll Te rajtad.

Tetszett? Oszd meg a többiekkel is!