Ezt a cikket egy nemrégen lezárult időszak íratta velem és már nagyon kikívánkozott belőlem.

Mindannyian tudjuk milyen érzés, mikor a másik teljes bizalmat vet belénk és számít részvételünkre egy (számára) nagyon fontos feladat elvégzésében…Te pedig azt mondod: NEM. Nem teszem meg. Nem fér bele. Nem és pont.

És kifújsz egy levegőt megkönnyebbülten, hálát rebegve magadnak, hogy volt merszed elutasítani valamit, még ha jövedelmező lett volna anyagilag vagy kapcsolatilag. Esetleg mindkettőben.

Oké, nem igazán ismered ezt az érzést. Kitaláltam? Ha pont, hogy nem trafáltam bele és tényleg itt tartasz, akkor emelem kalapom, gratulálok, máris hatalmas rajongód vagyok és kérlek, ne is folytasd tovább az olvasást, mert nekem kéne Tőled olvasnom rengeteget! (Komolyan, viccen kívül, írd meg, hogyan jutottál el idáig!)

Ha viszont Neked is ugyanúgy problémát jelent az elutasítás és nehezen szabadulsz meg attól a programodtól, hogy “illik mindig segíteni mindenben” vagy “mindig másokat helyezz előtérbe” akkor tegyünk egy lépést előre együtt, hogy felülírjuk ezt a hülyeséget magunkban.

Mert attól, hogy tudom én is, a nemet mondás ugyanannyira fontos eleme a sikereinknek, mint a lehetőségre bólintás az életben, utóbbi mégis mindig könnyebben megy, így aztán az elmúlt két évben elég gyakran kaptam magam azon, hogy túlvállaltam magam. Túlvállaltam magam és a saját elképzeléseimre egy perc időm se jutott. Ez pedig fojtogatott, feszített belülről, hiába lettek meg így is az álom körülményeim: szabad vagyok, nincs figyelő és dirigáló főnök, én osztom be az időmet – ja, amiből nagyon nem is volt szabad és késő éjjel is dolgoznom kellett, hogy teljesítsem a határidőket. Az így vágyott szabadságom pedig már nem lett meg, mert a saját laptopomhoz voltam kötve folyamatosan. 

Nem pár órában.

Nem alvásidő mellett, hanem abba belenyúlva.

És közben ugyanúgy teljesítenem kellett anyaként is.

Igen hamar ki is égtem és át kellett végül értékelnem, mi az, ami tényleg számít: a minél nagyobb havi bevétel vagy az a pár órácska, amit minőségien a gyerekemre és később magamra tudok szánni?

Utóbbi mellett döntöttem.

Sőt, tanulva az eddigiekből, rájöttem, nem csak hatékonyabb vagyok kevesebb óraszámban egy nap, de mivel minőségibb munkát produkálok, az áraim is ezt kell, hogy tükrözzék. Becsüljem meg magam és azt, amit alkotok, értékeljem a drága időm olyannyira, hogy azoknak az ügyfeleimnek, partnereimnek szánjam, akik pontosan tudják, hogy egy gyümölcsöző befektetés a mi közös munkánk. 

Szóval összefoglalva! Ha eddig nem volt erősséged, úgy mától fogva mondj nemet a:

• túlterhelésnek
• alulfizetettségnek
• kelletlen szívességek elfogadásának
• egyszemélyes magánakciónak (mindig, MINDIG kérj segítséget, ha már nem bírod tovább, mondj nemet a késő éjjeli mosogatásnak is, ha már ragad a szemed! Nem szaladnak el a mosatlanok, ígérem!)
• mártírkodásnak, önsajnálatnak
• és a kapcsolatoknak, melyek nem építenek, se nem támogatnak, csak azt éreztetik veled, hogy nem érsz annyit, mint amennyit tényleg érsz és ha jobbá akarsz válni, akkor szerintük az egyet jelent az egóskodással

Mi az első dolog rögtön, amire nemet mondasz a cikk elolvasása után? Oszd meg velem lenn kommentben!

És oszd meg, ha tetszett 🙂