Jó dolog mások helyzetébe képzelni magunkat, jó dolog vizualizálni, képzeletbeli karakterek bőrébe bújni, teremteni ezzel egy világot, sőt új dimenziót – de ha a való világodban az életedre visszacsap ez, akkor muszáj kellemetlen tényekkel szembesülnöd.

Introvertált emberként megannyi szupererőt, potenciált hordozunk magunkban – pont erről szól ez a régi cikkem is >> Voltam és vagyok ott, mivel semmilyen ügyben nem követek extrémitást, úgy valószínűleg ez a személyiségemből is fakad: nem erősítem teljesen sem az introvertált, sem az extrovertált tábort (ambivertált vagyok) így elérkezett az ideje egy olyan cikknek is, ami fontos tényekre hívja fel az introvertáltak figyelmét.

Habár bezárkózásban erős napjaimban abszolút megértem előbbi tábort, úgy objektíven pont ezért is bátorkodom leírni, egy extrovertált napomon mik is azok a jellemzők, amelyeket figyelembe szükséges venni vállalkozói, illetve szabadúszói életforma kiépítésekor.

Minden jóindulattal, hogy az intro szupererők ne váljanak idővel önszabotázzsá.

3 pontban foglalnám össze ezt.

1. Videójátékok, számítógépes játékok

Nem hazudok, nekem van egy nagy kedvencem a mai napig, a The Sims, főleg ezen belül a 3. széria (előző kettőt kamasz koromban rongyossá játszottam)

Aki ismeri a játékot, az jól tudja, hogy azonnal beszippant, mert itt bárki és bármi lehetsz, 3 órányi játékot képes vagy simán félórának érzékelni, így mondanom se kell, iszonyat könnyen alakít ki függőséget is.

De ilyen még az az MMORPG játék, ami szintén végig kísérte kamaszéveimet és a mai napig világelső a kategóriájában: World of Warcraft.

De ugyanígy említhetem az animéken és az azokra épülő videójátékokon felnőtt generációt (személyes kedvenceim voltak egykor az Inuyasha és a Dragon Ball Z. Hm, egyszerre érzem magamat túl fiatalnak és túl öregnek…)

Akár ismered őket, akár nem, a lényeg, hogy mindnek a szerepjáték adja a lényegét.

És annak, aki a társadalom által elvártnál nehezebben érvényesül az életben befelé fordulása miatt, annak könnyű menekülőútvonallá válik a szerepjáték.

Ennek a veszélye az, hogy a videójátékok és számítógépes játékok csökkentik az akaraterőt. A mi kis ősagyunk ilyenkor aktiválódik és – igazából nem is kell nagyon aktiválódnia, alapból az ősagyunkkal reagálunk zsigerből helyzetekre – Ő azt akarja, hogy jó legyen nekünk, hogy a lehető legkényelmesebb, minket leginkább boldogító helyzetekben éljük le az életünket.

Bár Ősagy jófejnek tűnhet, sőt a legszimpibb kis fickónak a világon, pont gyönyörűen akadályoz meg minket abban, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, életleckéinkkel és a még előttünk álló kihívásainkkal. Mert míg Ő azt akarja, hogy boldogok legyünk, számunkra nem feltétlen a legnagyobb boldogság felnőttkorra kerülni a felelősséget, a kötelezettségeinket, a siker eléréséhez kihagyhatatlan lépcsőfokokat, csak azért, hogy ideig-óráig boldognak érezhessük magunkat.

Minden ilyen képernyős játék Őt erősíti és még inkább beszűkíti a komfortzónánkat.

(Mielőtt fájdalmas könnyek közt, nagy robajjal kizúznád a tévéd, az Xbox-odat és egyéb szeretett dolgaidat a zárva felejtett ablakodon, megnyugtatlak, játszani nem az ördögtől való és alkalmanként belefér. De ha úgy érzed, a munkaidődből kezd elvenni, ténylegesen akkor, mikor “home office-óráid” vannak és/vagy túlsúlyban inkább azon jár az eszed, mintsem a saját ötleteiden és annak kivitelezésén, akkor érdemes átgondolni, hogy mit is akarsz valójában, hol akarsz lenni évek múlva és átszervezni a mindennapjaidat, súlyos esetben törölni, bedobozolni a kedvenc játékaidat)

Szóval jó tanács: erősítsd a kapcsolatodat Logikus vagy Józan aggyal, mert ő segít túlélni, megoldani a kihívásokat, rugalmassá, gyakorlatiassá tenni és persze a siker megszerzésében is Ő fog tudni segíteni Neked. Az interakcióra épülő játékok azok, ahol Ő képbe kerül: társasjáték, csapatjáték például, de játéknak sem kell lennie, a családi összejövetel vagy a túrázások, séták, utazások mind szintén Józanagyat fogják előtérbe helyezni Nálad, vassá gyúrva az akaraterődet.

2. Vállalkozói tippek

Szintén korábbi cikkemre utalva, egyre több és több (azóta már sokkal több) cég veszi figyelembe szolgáltatásainál az introvertáltak igényeit és szintén egyre több introvertált vállalkozó beszél erről az oldaláról.

De láttam köztük olyat is, aki konkrétan arról ad tippeket, tanácsot, hogyan kerüljék ki a befelé fordulást preferálók a mindennapi kommunikációt márkaépítéskor élő szóban, hogyan intézzenek el mindent szövegesen. Én ezt kifejezetten károsnak, sőt visszafejlesztőnek találom, mert az introvertáltak igen jó érzékkel tudnak kommunikálni élő szóban is. Nem hideg hívások intézésére gondolok, hanem általános ügyintézésekre, konzultációkra, előadásokra. De ha

• azt sulykolod beléjük, hogy nekik csak az írott szöveg megy, mert műveletlenségedből fakadva beskatulyáztad őket ilyeneknek, akkor azzal nagyon könnyen elbátorítod egy tapasztalatlanabb társunkat és aztán további szakemberek rakhatják helyre az önértékelését, vagy ami rosszabb, cselekvés helyett megint évekig az önképzésbe, tanulásba merül, mert valaki azt mondta, Ő alapjáraton nem kommunikatív
  
• másrészt a halogatást preferáló részének a lovat is adod alá ezekkel a “jótanácsokkal”

Szóval nem, emberekkel való beszélgetés nem azon múlik, hogy intro vagy extra vagy, csupán annyit jelent ez a két jelző, hogy míg előbbinek az akkumulátora fokozatosan merül le a legtöbb interakciótól, úgy utóbbinak folyamatosan tölti. Beszélni mindkettő tud. Kész.

Másrészt, a mindennapi szóváltás nem csak az életminőségünket emeli, nem csak a beszűkülést előzi meg, de szó szerint meghosszabbítja az életünket is. Nem én mondom, itt egy TED-előadás erről >>

3. Kitűzött célok hiánya

Mindenkinél fontos a célkitűzés: az extrovertáltaknak azért lehet nehezebb, mert ők az emberekre, kapcsolódásra, társasági eseményekre akarnak koncentrálni, az introvertáltak meg vagy álomvízióba vihetik át könnyen (az nem célkitűzés, van különbség a kettő között) vagy szépen, sőt tökéletesen a számításaik szerint fogalmazzák meg, bontják lépésekké, havi, heti, napi teendőkké, majd… egyszerre csak túl sokká válik és a napokat 180 fokot visszatekerve ismét ugyanúgy tölti, mint célkitűzés előtt.

A saját ritmusodban, magaddal szemben kedvesen haladj a céljaid felé. De mindenképpen legyenek célok, máskülönben könnyen elmerülsz megint elméd világában, túlagyalás és képzelgés közt pingpongozva fejben.

Célok nélkül élnie egy intronak ugyanis rendkívül veszélyes – pont amiatt, hogy fejben mindent szépen le tud vezetni vagy képpé tud formálni, hamis cselekvésérzetet adhat öntudatlanul is. Hiszen Ő a dilemmáját “fejben már lejátszotta párszor”, így jön Halogatás és a mérleg lenti felén Cselekvés és Tettrekészség szomorú szemekkel, magányosan fognak toporogni egy helyben.

(Az extroknak is meg kell tudni tisztán határozni, mit várnak el maguktól x idő elteltével, de nekik annyi előnyük van, hogy gyakorlatiasak és ha nem is tudják hova haladnak, de haladnak a folyamatos kapcsolatépítéssel.)

Kétségeid vannak, hogyan is tudnál komfortosabban, de határozottan kommunikálni másokkal? Nem tudod, hogyan ismerd fel az erősségeidet és kerüld ki a személyes kockázataidat? A Világot teremts, ne vállalkozást c. könyvem pont ebben segít >>