“Nekünk kell teljesen új megküzdési stratégiát találni”| Interjú Dr. Joó Andreával

Megküzdési stratégiára van szükségünk

Andreával évek óta ismerjük egymást – akkor találkoztunk legelőször egymás nevével, mikor egy mastermind közösségbe csöppentünk, mint legelső tagok (A mastermind jelentése: vállalkozók vagy vállalkozást indítók egy kis létszámú csoportja, amely csapatként rendszeresen összegyűl és/vagy online megtárgyalja az üzleti, magánéleti kihívásokat) Akkor volt Emmám alig féléves és készültem másodjára visszautazni vele Indonéziába.

Mindkettőnk számára sok potenciált és egyben átmászandó, hol csak lazább dimbes-dombos, hol éles, sebet ejtő akadályokat tartogatott az elmúlt pár év, viszont így csiszolódtunk ki teljesen, Ő mint üzleti coach, én pedig mint márkastratéga, akik partnerekként immár összetudják dobni tudásukat, hogy a lehető legszemélyre szabottan tudjunk segíteni a márkaépítésben.

Mivel Andi véleménye mint emberként és mint szakemberként is számomra nagyon fontos, ezért megkérdeztem a jelenlegi vírushelyzet hatásairól ő mit gondol, hogyan befolyásolja a társadalmunkat mindez – illetve kifaggattam ennek okán arról is, hogyan talált rá Ő az útjára. Ezzel a felvezetéssel olvashatjátok most lejjebb beszélgetésünket.

Meséld el, mi a legfőbb érték, amit képviselsz, mi a küldetésed?

– Végzettségem szerint jogász, hivatásom szerint coach vagyok. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni. Érdekelnek a problémáik, a személyiségük, a sokszínűségük, szeretem őket egy-egy jól irányzott kérdéssel a céljaik irányába mozdítani.

Mi a kedvenc részed a hivatásodban?

– Legjobban azt szeretem, amikor egy konzultáció előtt látom az ügyfelem zavarát, befeszülését, elveszettségét, reménytelenségét és az ülésünk során pedig szépen kibomlik, feloldódik, lelkesedik, a végére pedig csillog a szeme, majd pár hét után visszajelez, hogy átlendült a mélypontján és elkezdett szárnyalni. Ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni. Mivel jogász végzettségem van, 10 éven át vezettem tárgyalásokat, készítettem elő és hoztam könnyű és kevésbé könnyű döntéseket is. Megfordult nálam sokféle ügyfél, együttműködő és nehezen kezelhető is.

Megküzdési stratégiára van szükségünk

(Séta a város egyik, korábban sűrű pontján, amit látogatottság híján virágtenger borít be most.)

Különböző típusú emberekkel különböző típusú helyzetben a munka mindig óriási kihívás. Mi vett rá arra, hogy utat változtass?

– A munkám során erősen megtapasztaltam, hogy nem a papírhalmokkal és a merev szabályokkal lehet a leghatékonyabban kezelni a nehéz, kihívást jelentő élethelyzeteket, ezért irányt változtattamOlvastam rengeteg üzleti és önfejlesztő szakkönyvet, tanultam és tanulok vállalkozásról, marketingről, időgazdálkodásról, spiritualitásrólvezetői ismeretekről, ügyfél tipológiáról, rendszerállításról, üzleti coachingról.

– A férjemmel közös cégünkben, a több mint fél évtizedünk alatt tapasztalatot szereztem az üzleti élet folyamataiban, a belső rendszerek és folyamatok szervezésében, felépítésében, a családi vállalkozások ütközési pontjaiban és ezek kezelésében, az (ügy)vezetői lét kihívásaiban. Két kicsi gyerkőc nevelése mellett pedig az örökös időzsonglőrködésben. És ezáltal felfedeztem, hogy az alternatív és az üzleti területek egyáltalán nem állnak messze egymástól, együttesen, okosan alkalmazva hasznos segítséget jelentenek.

Honnan tudod biztosra, hogy mindaz, amit tanítasz, az működik?

– Minden általam használt technikát és annak hatását saját magamon tapasztaltam meg: a cégünkben egy elakadáskor így találtam rá hatékony értékesítési csatornára, hosszú távon is sikeres együttműködésekre, „szelídítettem meg” velük nehezen kezelhető ügyfelet, beszállítót, tárgyalópartnert, hatóságot is.

Ügyfelet nálam is átjöhetnél szelídíteni 😀 Mielőtt a fő témánkra térnénk: a küldetésed tehát az, hogy…

– Idős koromra az életművemet abban látom, hogy hányan gondolnak rám jó szívvel és örömmel azért, mert a segítségemmel fordítani tudtak az életükön: elindultak a céljuk felé, mertek bátor lépéseket tenni, megtalálták a helyüket a világban. (És segítek örömmel! :D)

A mai válsághelyzet kialakulása, jeleinek értelmezése életünkben

Mit gondolsz, magasabb aspektusból nézve minek a folyamatát, beteljesülését látjuk most a koronavírus járvány formájában? Szerinted ez valaminek a vége vagy inkább pont a kezdete?

– Ez nagyon jó és egyszerre fogós kérdés is. Emberként én magasabb aspektusra nem látok rá, megérzéseim, gondolataim vannak ezzel kapcsolatban. Alapvetően pozitívan állok az élethez és a kihívásokhoz, mindennek keresem az értelmét, okát, helyét, szeretem rendszerben látni. Azt gondolom, hogy minden okkal történik. Minden vég egyben kezdet is 🙂

– De nem gondolnám, hogy itt hatalmas apokaliptikus végre kell gondolni. Az biztos, hogy változások lesznek, de ezeket mi magunk alakítjuk. Hiszem, hogy minden okkal történik. Ennek a helyzetnek is nyilván megvan a maga oka és értelme. Nekem személy szerint az a megérzésem, hogy egy értékrendbeli változás történik éppen. Lehetőséget kapunk az elcsendesedésre, elmélyülésre, az életünkkel való számvetésre, önismereti fejlődésre. Le tudjuk tisztítani, mik is a legfontosabb elemei az életünknek. Megismerjük magunkat, hogyan reagálunk egy teljesen ismeretlen helyzetben. Hogyan viszonyulunk a másikhoz, hogyan kezeljük a félelmet. Felfoghatjuk akár egyfajta vizsgának, próbatételnek is, hiszen az összes eddig megszerzett tapasztalatunk és tudásunk felhasználására szükség lesz. Hogy átmegyünk-e rajta, vagy sem, valójában mit is tanított nekünk, azt majd utólag, az egésznek a végén látjuk meg, akkor tudunk tanulságot levonni belőle. Addig is a most-ot kell minél jobban megélni, begyűjteni minél több élő és eleven megtapasztalást, amire a későbbiekben építkezni tudunk.

Ez a lehetőség szerintem sokakat megijeszt – hogy elcsendesedhetnek, magukba nézhetnek és sokaknak most jött el az a krízispont a magánéletében is, aminek a kirobbanását már nem tudják tovább tologatni, a társadalmi krízis magával hozta ezt is az életükbe.

– Igen, ez így van.

Apropó, családi minta függvénye-e a krízishelyzet megbírkózása? Mennyire játszanak közre a pénzügyi helyzet mellett a családi körülmények, a genetika abban, hogy a járványt egy háztartás mennyire sínyli meg?

– A pénzügyi résszel kapcsolatban inkább Himer Csillát kérdezd, ő ebben profi. 🙂 (Megfogom! Vele amúgy már beszélgettem egyszer, ide kattintva olvashatod el – kérdező) Nyilván, ha van megfelelő anyagi háttér, a család fizikai lehetőségei szélesebbek. A lelki oldallal kapcsolatban. Az, hogy a krízissel hogyan küzd meg valaki, szerintem nem a genetika határozza meg. Genetikán én a testi felépítést, testi adottságokat értem. Arra, hogy egy családban a jellemző megküzdési minta milyen, arra rendszerállítói szemmel tudok ránézni. Előfordulhat a felmenők között világháborús tapasztalat, ami családi mintaként a későbbi generációkra is kihathat.

– Ezt úgy kell elképzelni, hogy történik egy krízishelyzet, erre pedig az ember valahogyan reagál. Kitalálja azt, az akkori tudása szerinti legjobb utat, amivel azt az adott helyzetet akkor és ott túl tudja éli. Pl. a világháborús éhezés mint krízishelyzetet úgy éli túl, hogy elkezd kertet művelni, amiből élelmet tartalékol és egy cseppet sem hagy kárba veszni. Aztán ennek a helyzetnek az elmúltával éli tovább az életét, miközben a krízis hatásait viszi tovább magával, adja tovább a gyermekeinek. Jön egy következő krízishelyzet, ami már pl. a gyermeke életében történik. Ilyenkor mi történik? Visszanyúlunk az előző tapasztalatokhoz, illetve ilyenkor bekapcsol mindaz a tapasztalat, amit a családunkban megtanultunk és ösztönösen ebbe az irányba fogunk elmozdulni. Mint a robotpilóta: jajj, most krízishelyzet van, mit is csináljak? Hát irány élelmet spájzolni, éhen ne haljunk. De. Azt érdemes ilyenkor tudatosítanunk, hogy tényleg ugyanazok-e a körülmények? Ugyanazok-e a leküzdendő kihívások, mint amit a minta hozott? Érdemes tudatosan ránézni, hogy tényleg ez a megküzdési mód most az új helyzetben a legmegfelelőbb?

– Most a koronavírus járvány kapcsán bekapcsolhat sok idős embernél a világháborús tapasztalat és ezért mennek lisztet-cukrot-olajat vásárolni nagy mennyiségben. Teljesen meg tudom őket érteni, mai fejjel el sem tudjuk képzelni, mennyire nehéz lehetett nekik akkor. Azt viszont feltenném nekik kérdésnek, hogy MOST aktuálisan valóban a liszt-cukor-olaj a legmegfelelőbb megoldás a túlélés érdekében? Mennyiben hasonlít a világháború a koronavírus járványhoz? Miben másabb? Mi a fenyegetettség forrása a háborús és a járványos helyzetben? Szóval ezeket a mintákat érdemes akár szakember segítségével tudatosan fülön csípni, megkérdőjelezni és átalakítani ahhoz, hogy ne az automatikus minta szerint működjünk, hanem a valódi megoldást jelentő megküzdési stratégiát tudjuk választani.

Megtanulható-e a megküzdési képesség?

– Persze és remekül fejleszthető. A coachingban a korábbi tapasztalatokra építünk. korábbi tapasztalata pedig mindenkinek van, aki egyszer már megszületett. A születés maga az első megküzdésünk… ezt követik szépen sorban a többiek. A kérdés az, hogy ezekből a küzdelmes helyzetekből hogyan áll fel valaki, mennyire tudatosan szemléli ezeket, mennyire tudja a tanulságokat levonni, a megszerzett tapasztalatokat rendszerezni, szintetizálni, beépíteni és a következő éles helyzetben felidézni. Ehhez a rendszerezéshez, a folyamat kíséréséhez nagy segítséget jelent egy coach.

Te hogyan éled meg a vállalkozást/cégműködtetést a járvány idején?

– Nekünk szerencsénk van, a cégünk nem a legsérülékenyebbek közé tartozik. A coaching is működik online, személyes találkozás nélkül is, akár telefonon is. Dolgozni viszont – mivel a gyerekek itthon vannak – legfeljebb éjszaka, altatás után tudok. Ilyenkorra viszont az agyam és a kreativitásom már eléggé megtépázott, erős önfegyelemre van szükségem. És tervezésre, a korlátaim felismerésére és kezelésére. Azt már megtapasztaltam, hogy hosszú távon nem bírom, ha minden este hajnalig dolgozok. Ezért beosztottam, hogy két munkaéjszaka után 1 alvós jön. Amikor éjjel tervezek haladni, akkor napközben már igyekszem nem agyonhajszolni magam, esetleg aludni is kicsit a gyerekekkel, így éjjel hatékonyabb tudok lenni. Ha konzultáció adódik, azt napközbenre be tudom ütemezni, akkor a férjem lefoglalja a manókat 1 órára. Így sem egyszerű, sok türelem kell hozzá, de úgy érzem a körülmények ellenére sikerül haladnom. Emlékeztetem magam sokszor, hogy nem járványhelyzet alatt kell világot megváltani, legyek türelmesebb magamhoz és a maximalizmust akasszam kicsit szögre most. Lesz még ezeknek helyük akkor, ha beindul a világ.

Mit csinál egy coach, hogyan tud segíteni most egy ilyen időszakban?

– Egy coach a változási folyamatokban hű kísérőd. Válsághelyzetben több mindent tesz:

  • először is segít rálátni a valós helyzetedre. Nem arra, ami a fejedben él és a krízishelyzetben természetes módon érzelmektől túltelített, egy problémára rákattant és szűk perspektívából látszik, hanem arra, amiről valóban szó van. Segít letisztítani az érzelmi töltetet, segít kiszélesíteni a látókört. Megláttat olyan erőforrásokat, lehetőségeket, amiket addig észre sem vettél. Már önmagában ez is felszabadító lehet.
  • Segít a krízis elmélyülését megállítani. Ha nem csavarod bele magad egyre mélyebben és mélyebben a problémába, nem indulsz el egy lefelé húzó örvénybe, a kiút is sokkal rövidebb és kellemesebb lesz.
  • Segít növelni a helyzet feletti kontrollt. Ha az objektív nézőpontot sikerült megteremteni és a lejtőn behúzni a féket, akkor jöhet a gondolkodás, stratégiatervezés. Hogyan tovább? Felmérni, mire van hatásod, mire nincs. Hol lehet beavatkozni és hol nem érdemes? Segít összegezni a történteket és segít megtervezni a következő lépéseket, sőt, el is kísér egészen a megvalósulásig, húz, von, tol, terel téged egészen addig, amíg a gödörből ki nem mászol.

Megküzdési stratégiára van szükségünk

(Nem vagy egyedül!)

Ahogy így beszélgetünk erről, felvetődik a kérdés: szerinted az emberek magától a vírustól, vagy a vírus okozta körülményektől félnek?

– A Facebook csoportomban most a vírushelyzet miatti stresszkezelés, szorongáscsökkentés a fő irányvonal. Az itteni tapasztalatok szerint jelen van persze mindenkinél egy alapstressz, hogy elkapom, a gyerekem elkapja vagy az idős szüleim elkapják és emiatt aggódnak.

– De a legnagyobb stresszt nem maga a vírus okozza, sokkal inkább az ezzel járó körülmények, hétköznapokban megoldandó problémák. Pl. anyuka otthon a kisgyerkőccel, akire eddig tudott a nagymama vigyázni, míg ő töltődik kicsit és ez most nem megy, nincs énidő és ez érthető módon kimeríti. Vagy vállalkozó hölgy, aki belefullad a tennivalókba, nappal otthon oktatja a gyermekeit, éjjel dolgozik gőzerővel, mert az eddig igénybe vett segítségeit most nem használhatja (pl. étterem bezárt, ahonnan eddig az ebédet rendelte, bejárónő nem megy, nem kockáztatnak, stb.) és emiatt rettentően kimerült. Azt is meg szoktam kérdezni hetente, hogy a félelemszintjük egy 10-es skálán hogy áll, hogy akinél nagyon kibillen, tudjak neki segíteni ezt csökkenteni. És érdekes módon 1-2 csoporttag jelzett 7-es szintet, a többiek nagyjából 5 alatt maradtak. Szóval a csoportomban nem vírustól rettegést látok elsősorban, bár ez a későbbiekben még változhat, hiszen most (04. 04, április elején beszélgettünk erről – kérdező) még az elején tartunk a folyamatban.

Szerinted mennyire érinti a mostani társadalmunkat a megküzdési képesség, stratégia hiánya? „Elfelejtettünk túlélni?“

– Na, ez egy jó kérdés megint. A korábbi időszakokhoz képest a 2000-es években a technikai fejlődés ugrásszerű növekedésével egészen új, másfajta kihívásokkal találkozunk. Még nagyszüleink korában a világháborúk, szüleink életében annak a hatásai és az ország újraépítése jelentett kihívást, nekünk már egészen más jellegű problémákkal kell megküzdenünk.

– Ma már a nyílt, elsöprő erejű fenyegetésekkel szemben sokkal apróbb, ún. mikrokonfliktusokkal kell szembenéznünk. Ezeket nem vesszük észre, sokszor nem is tudatosulnak, de mégis hatnak ránk. Gondoljunk csak pl. egy FB csoportban elindult vitára, amibe belecsöppenünk egy óvatlan hozzászólásunkkal. Letesszük a mobiltelefont, már nem is emlékszünk az egészre, de az energiatartalékaink máris megcsappantak. Ezek a mikrotraumák, mikrokonfliktusok a nap folyamán összeadódnak és a nap végén azt érezzük, hogy hullafáradtak vagyunk, na de mitől is…?

Ezekre pedig anyáink, nagyanyáink mintáiból nem tudunk merítkezni. Úgy fogalmaznék, hogy nem elfelejtettünk túlélni, csak nincsenek mintáink, nekünk kell teljesen új megküzdési stratégiát találni az újfajta problémák megoldásához.

– Azt viszont, hogy az életünk teljesen tökéletessé és problémamentessé váljon, nem várhatjuk el. Problémái csak a temetőben fekvőknek nincsenek, szóval ha problémáid vannak, akkor örülj, azt jelenti, hogy élsz 🙂 A kihívásokat nem megszüntetni kell, hanem a belső erőforrásaink segítségével kezelni és ezáltal fejlődni, tanulni, gazdagodni. Ahhoz viszont, hogy ez sikeres legyen, mindenképpen szükség van ezeknek az erőforrásainknak az ismeretére, amiknek a feltárásához és tudatosításához, használni tudásához érdemes szakember, tipikusan coach segítségét igénybe venni.

Mielőtt elköszönnék, mindenképp ki szeretnék térni arra, hogy Te személyiség meghatározással is foglalkozol numerológiával egybekötve. A születési számok, esetleg életünk fontos eseményeihez köthető számok befolyásolják-e a reakciónkat, netán egyéni sorsunkat is egy-egy válsághelyzetben?

– A számok nem befolyásolnak. A számok csak leírnak, összefoglalnak, megláttatnak bizonyos jelenségeket. A sorsodat nem a számok, hanem Te befolyásolod. Neked van meg hozzá a szabad akaratod, a számokból legfeljebb azokat a kereteket, irányokat, lehetőségeket, képességeket, eszközöket lehet kiolvasni, amikkel a legoptimálisabban haladni tudsz.

– Ha pl. egy okos és visszafogott 7-es vagy, próbálhatsz egy kifelé forduló és harsány 3-as eszközeihez nyúlni, hiszen megteheted, megtanulhatod. Viszont nem leszel vele hiteles, nem a legrövidebb utat választod a célodhoz. Mi az, amit a leghatékonyabban tudsz működtetni? Hát a 7-es minőségedet, azaz a higgadtságot, lényeglátást, empátiát és intuíciót. Minden egyes karakternek megvannak azok az eszközei, amiket mesterien tud használni, ha már felfedezte és tökélyre fejlesztette ezeket. Válsághelyzetben aztán ezeket rutinosan elő tudja rántani és így felvértezve megküzdeni a kihívásokkal. Válsághelyzetben például az 1-esek az irányítást ragadják meg (jelen – kérdező), a 3-asok a közösséghez, kapcsolatrendszerükhöz fordulnak, a 7-esek mindennek utána olvasnak és az adott területen szakértővé képezik ki gyorsan magukat, az 5-ösök előveszik az optimizmusukat és tárgyilagosságukat, lazaságukat.

Akkor hát így a legvégére: mi az az egy jó tanács, amit most mindenkinek adnál a mostani helyzetre?

– Ne most akarj világot megváltani. Egyszerűen csak éld meg a pillanatot, igyekezz nem túlagyalni dolgokat, ne támassz magaddal és másokkal szemben elvárásokat. Ünnepelj meg minden apró sikert, akár csak annyit is, hogy ma sikerült tartanod a kitűzött napirendedet. Minden egyes nappal és perccel közelebb vagy a végéhez. És legyél büszke magadra, mert be fogsz kerülni az unokád történelemkönyvébe 🙂

Hasznosnak találtad? Oszd meg a többiekkel is és kövesd Andrea munkásságát a Facebook oldalát lájkolva, illetve ha Neked is szükséged van segítségre a stresszhelyzet kezeléséhez, bizonytalan pillanatok megtámogatásához, úgy a csoportjába ide kattintva tudsz belépni >>