Vigyázz, mit írsz alá, ha nem vagy még szabadúszó!

Vigyázz mit írsz alá, ha szerződést kötsz!

Személyesen is belefutottam, ciki vagy nem ciki. Könnyen előfordul, ha pályakezdő vagy, meg akkor is, amikor több év kihagyás után térsz vissza a munka világába. Ha elakarod kerülni a közvetlen konfliktust, több hetes idegtépelődést és a legrosszabbat, a jogi következményeket a hiányos tudás miatt, ezt a történetet mindenképpen olvasd el.

Röviden a sztorim bevezetőleg: adott volt egy nevenincs cég (értsd úgy, hogy nem voltak fellelhetőek neten sehogy sem), akik nagyon szigorúan szűrtek, pontosabban 5 fordulót kellett megjárni sikeresen, ha be akartál kerülni. Viszont a legfontosabb, hogy rögtön az első interjún, ami csoportos volt, az osztályvezető által tájékoztatva lettünk mindnyájan nyomatékosan arról, hogy aki elnyeri a pozíciót, az az első hónapot próbaidőn tölti náluk.

Én, mint kisgyermekét egyedül nevelő anya (akkor még gyesen is voltam), ezt az infót nyugodtan tároltam el magamban, mivel nekem ez egy 4 órás mellékállás lett volna és tudtam, csak akkor tudom meg igazán, hogy össze tudom-e egyeztetni az otthoni munkámmal és a bölcsődével, ha már megkapom az állást. Fordulók ide vagy oda.

Szóval nem akartam kockázatot vállalni. Jól figyelj, ez a próbaidős infó később nagyon fontos lesz.

Tehát az első interjú inkább a cég bemutatásáról szólt, illetve a mi bemutatkozásunkról, amire mindenki egyenként 30 másodpercet kapott. Regisztrált munkanélkülitől óvóbácsin át, szintén gyermekes anyákig sorakozott ott mindenki. Az interjú végén közölték velünk, hogy aki tetszett nekik, azokat még aznap délután visszahívják a második fordulóba.

A gyerekesek legyintettek, mert nekik 11 órától nem volt jó a kezdés és ők 8 órában vállaltak volna munkát. Én eljátszottam a gondolattal, hogy délután háromkor ha végzek, akkor nagymamám fél négykor elhozhatja Emmát a bölcsiből és én négyre már otthon is lennék. A 10:15-ös buszig, illetve este, miután elaludt a kicsi, dolgozhatnék az itthoni projekteken.

Belelkesültem, megvalósíthatónak tűnt.

Visszahívtak, rögtön másnap mehettem a második fordulóra, ahol a munkakörülményeket kellett figyelnem, mást nem is kellett csinálnom. Még egy irtó nagy főnöki lebaszásnak is tanúja lehettem a két óra hosszáig tartó ücsörgés végén.

– Van-e kérdés?

– Van. Mikor kezdhetek?

– Ne olyan sietősen, holnap kap tananyagot is.

Kaptam tényleg és gyorsan rájöttem, hogy itt csak az marad meg a sakktáblán, akinek gyorsan vág az esze. Ez egy ügynökség volt, akiknek a dolguk az volt, hogy ügyfeleket hozzanak egy informatikai cégnek. Beavattak a stratégiájukba, de továbbra is még megfigyelő voltam egyelőre.

A negyedik fordulón jött a jeges, mély víz egyből. Belöktek két óra munkára. Kaptam 10 oldalnyi adatbázist és abból hideg hívásokat intéztem. Fura volt és szokatlan, arra gondoltam, talán ez mégsem nekem való, de adrenalinlöketet kapok az új kihívásoktól, ezért kíváncsi természetként úgy voltam vele, ha már eljutottam a negyedik fordulóig és már csak hárman maradtunk, akkor az ötödikre is elmegyek.

Az ötödik fordulón három óra munkát kellett végeznem. Nagyon leszívott, elfáradtam, de az utolsó órában már egészen belejöttem és sikerült meleg hívásokat is intéznem. Az osztályvezető megdicsért, szerinte én voltam a legügyesebb és mire észbe kaptam, rájöttem, én egyedül kaptam meg a munkát több, mint 60 jelentkezőből.

Megbeszéltük, pontosan mettől meddig szeretnék dolgozni. Akkor már azt mondták, déltől lenne jó négyig, ha bent lennék, de mindig heti beosztás van és kicsit később, 11 órától este hétig én alakíthatom már, mikor jövök be 4 órázni. Boldog lettem, mert pont erre vágytam és pazar fizetést is ígértek.

Hát, aztán jött az első munkanap és egyben a fekete leves is.

Mikor vittem a papírjaimat és szóltam, hogy gyesen vagyok amúgy, meg voltak lepődve, hogy van gyerekem. Ekkor már bejelentettek. Bizony, direkt nem szóltam róla, mert már volt részem emiatt diszkriminálásban, másrészt nem vagyok köteles beszámolni róla munkafelvétel előtt. Kis zavarodottság, de nyugtázták, hogy oh, az első anyuka a csapatban (sokatmondó).

A négy óra alatt nem igazán tarthattam szünetet és ez mentálisan eléggé leszívott. Az utolsó órában tolták végül az orrom alá a szerződést (ismétlem, miután bejelentettek) és pár percet adtak átolvasni ott a helyemen, miközben mindkét oldalamról továbbra is hangosan telefonálgattak a munkatársak.

Átlagos munkaszerződésnek tűnt és a mentális leterheltség, a zavaró zsivaj és az erős emlék, ami az első interjún és az utolsó fordulón is elhangzott az egy hónapos próbaidővel kapcsolatban, nem késztetett arra, hogy minden egyes oldal, minden egyes kis apró betűjét tüzetesen elolvassam.

És itt csesztem el.

Mert nap végén, a szerződés aláírása után – a saját példányomat is elvitték rögtön az orrom elől, mert a munkáltató még nem írta alá – közölték, hogy háromra kell jönnöm és hétig kell dolgoznom. És szombaton is jönnöm kell, két hétig most biztos így lesz.

Csalódott és mérges lettem, de másnap adni akartam egy lehetőséget annak, megéri-e a meló vagy sem. Mikor háromra beértem, rögtön leszidással fogadtak, hogy fél háromkor már benn kéne lennem (baromság, jogilag nem vagy kötelezhető rá megszabott munkaidő keretein belül, az a félóra is munkaidőnek számít már) én pedig puffogtam, hogy korábbi busszal nem tudok jönni, mert a lányomat még egyelőre ebédidőben el kell hoznom a bölcsiből.

Oké, kezdődik…

Letelt a négy óra, hazamentem, átgondoltam és úgy döntöttem, nem fair az egész, mert nem az történt, amiben megegyeztünk. Másnap többször telefonáltam, hogy éljek a próbaidős felmondásommal, sikertelenül, csak mikor már kezdődött a munkaidőm, ők kerestek meg, hogy hol vagyok.

Majd közölték:

Nem mondhatok fel. Határozott idejű, megbízási szerződést írtam alá.

Olvassam csak el – mondja.

Kiakadok. Mit olvassak el, ha a kezemben sincs még a szerződésem, de négy napot már dolgoztam náluk, beleértve az utolsó két fordulót. És a lényeg: mi van az ígért, 30 napos próbaidőmmel??

Csönd. Majd az asszisztens már lényegesen kevésbé határozott hangon folytatja:

“Jaj, hát azt NEM ÚGY ÉRTETTÜK. Polgári törvénykönyvben olyan nincs, a megbízási szerződés tartalmát aszerint határozzák meg.”

Anyád. Berezelek. Majd leszarva mindent, közlöm, hogy megyek betegszabira, ez nem az, amit én vállaltam és rájuk csapom a telefont. Végül visszahívom őket és hozzá biggyesztem, hogy másnap visszamegyek a dolgaimért, gyerek mellett ezt nem játszhatják velem.

Mindjárt befejezem a sztorit és levonhatjuk a tanulságokat. Szerinted mi lett a történet vége?

Aznap éjjel utána olvastam annyira a dolgoknak, hogy megnyugodjak és több jogász nyilatkozatát lementve tudtam, hogy ebből én csak tisztán jöhetek ki.

Tök jó lett volna persze egy mindent elsöprő katarzissal zárni az egészet, hogy büszkén elmondhassam, ott helyben leteremtettem és megfenyegettem őket egy perindítással, de nem így történt. Helyette a balhét elkerülve, már rögtön a bejárati ajtónál vártak, kiadták a füzetemet, tollamat és a szerződésemet, valamint biztosítottak a TB kiskönyvem és a kilépési papírjaim két héten belüli kézhez kapásáról.

Ja, meg kaptam egy kollégáknak szóló, kinyomtatott emailt pluszban, hogy az ilyen rendkívüli felmondás súlyos károk megfizetésére kötelez mindenkit.

Na, térjünk akkor a legfontosabbra és lássuk sorban, hány sebből vérzik ez az egész:

  • volt egy szóbeli megállapodás, ami a szerződés aláírását megelőzte, mind tanúk előtt (csoportos interjú), mind négyszemközt is a 30 napos próbaidőről. Ez is ugyanolyan hivatalosnak számít, mint az írásbeli
  • volt egy 2+3 órás munka, amit “próbaképp” el kellett végeznem, ráadásul úgy, hogy rögtön több száz ember adatát is kezelhettem (GDPR, khm)
  • a hirdetésben főállást és mellékállást hirdettek alkalmazotti pozícióban, nem megbízói munkát (itt történt képernyőmentés, ha netán közjegyzőnél kötök ki)
  • a megbízói munka pedig mint tudjuk, rugalmas munkaidőt jelent, nem köthetik ki, mikor, mettől meddig dolgozzak pontosan, ugyanígy jogom van szünethez is legalább egyszer
  • emellett, aki nem adószámos magánszemély, annál megbízási szerződés szóba se jöhetne

Kezded Te is érezni az adócsalás szagát, ugye?

  • emellett, a szerződés saját példányát aláírás előtt nem vihettem haza, nyugodt körülmények közt átolvasni és alaposan mérlegelni a benne írottakat, amihez szintén joga van minden munkavállalónak
  • nem kaptam meg rögtön a saját szerződési példányomat aláírást követően és úgy foglalkoztattak továbbra is
  • a fizetésemet pedig utólag, többszöri értelmezésre kiderült számomra, hogy teljesítmény alapon kaptam volna nagy százalékban, ami megbízási szerződésben hivatalosan viszont egyáltalán nem lehet jelen

További részleteket könnyen értelmezhetően Károlyi Géza egyetemi docens tanulmányának egy részletéből tekinthettek meg, aminek az elolvasása után sikerül felismerni egy munkaszerződésnek álcázott megbízási szerződést. Itt éred el >>

Végére hát a tanulság: ne legyünk felelőtlenek és kérdezzünk rá, ha valami nem tiszta számunkra a szerződésünkből, de ha ez mégis elmarad, megijedni sem kell, ha tudod, miben egyeztél meg a munkáltatóddal pontosan és ennek ellenére, mik azok a feltételek, amiket nem biztosított, azaz milyen egyértelmű mulasztások történtek részéről.

Légy tudatos munkakereső!

Hasznosnak találtad? Oszd meg a többiekkel is!